A hagyományos, gravitációs elven működő csapadékvíz-elvezető rendszereknél a csövekben nem teljes keresztmetszetben történik az áramlás, tehát a lefolyt csapadékvízzel együtt levegő is bekerül a rendszerbe. A csapadékvíz elvezetését kizárólag a gravitáció biztosítja. Az áramlás a függőleges szakaszokban csak a csővezeték belső felülete mentén történik ezért viszonylag nagy átmérőjű vezetékekre, és lefolyófejenként külön ejtőre van szükség. A vízszintes vezetékszakaszok lejtéssel szerelendők, ami hosszabb szakaszoknál viszonylag nagy helyigénnyel jár. Az ejtő vezetékeket általában az aljzatban kialakított nagy átmérőjű gyűjtővezetékkel kötjük össze. 

Az ún. vákuumos csapadékvíz elvezető rendszerben a tetőlefolyó fejeket úgy tervezték, hogy a külső felületükön található terelőlemezek és a belsejükben kialakított torló lemez segítségével megakadályozzák a lefolyó víz örvénylését, ezáltal nem kerülnek levegbuborékok a csővezetékbe. Megfelelő csapadékintenzitás esetén így megvalósul a teljes keresztmeszetű áramlás, tehát a tetősík és a külső terepszint között kialakuló folytonos vízoszlop szintkülönbségből adódó energiája megnöveli a csapadékvíz áramlási sebességét, így jelentősen növekszik a csapadékelvezetési kapacitás. Ezt a különleges kialakítású lefolyófejek mellet és a megfelelő szabályok szerint kialakított csőhálózattal biztosítjuk. A hagyományos gravitációs elven működő rendszerekhez képest így jóval kisebb csőátmér szükséges, és jelentősen csökkenthető az ejtővezetékek száma, hiszen a gyűjtővezetéket lejtés nélkül az épület tetsíkja alatt (mennyezet alatt) szereljük.